Die deutsche Automobilindustrie sieht ihre Zukunft in Ungarn

27. September 2025 Tichys Einblick von Thomas Kolbe

Die desolate Standort- und Energiepolitik Deutschlands treibt Industrieunternehmen reihenweise ins Ausland. Interessanterweise zählt ausgerechnet das in den deutschen Medien vielgeschmähte Ungarn zu den präferierten Standorten der Investoren, weil das Land befreit von ideologischem Wahn und grotesker Regulierung ist.

Am ungarischen Ministerpräsidenten Viktor Orbán wetzt sich die deutsche Mainstream-Presse regelmäßig die Klinge. Seine unerschütterliche Skepsis gegenüber der Bevormundung aus Brüssel, sein kompromissloser Kurs in der Migrationspolitik, das konsequente Festhalten am günstigen russischen Gas – all das hat ihn in offene Konfrontation mit der Linie Berlins und der EU-Kommission gebracht. Man kann fast die Uhr danach stellen: Sagt Brüssel A, kontert Orbán mit B. Er hält der ideologischen Strategie der Union den Spiegel vor – und ist damit zum größten Störfaktor im Konsensbetrieb des europäischen Machtzentrums avanciert.

Beinahe jede seiner innenpolitischen Entscheidungen steht unter kritischer Beobachtung und gerät regelmäßig ins Kreuzfeuer der Kritik einer üblicherweise an osteuropäischen Belangen wenig interessierten Presse. Ob seine umstrittenen Mediengesetze oder sein mehr als nachvollziehbarer Kurs im Kampf gegen das NGO-Wesen, das allzu oft als Werkzeug dient, unliebsame Regierungen durch inszenierte interne Konflikte und Massendemonstrationen wieder auf Linie zu bringen –

stets ist die Empörung in Deutschland groß.

Und so wirbelt das kleine Ungarn mit seinen 9,6 Millionen Einwohnern – etwa halb so groß wie Nordrhein-Westfalen – die politische Landschaft Europas mächtig durcheinander.

Propaganda und Realität

Die deutsche Medienberichterstattung hat es meisterhaft verstanden, ein Zerrbild von Ungarn zu zeichnen: Orbán als halb-diktatorischer Alleinherrscher, ein Land, völlig dem Willen seiner Partei Fidesz unterworfen. Kurz: kein Ort, an dem man sein Geld anlegt, ohne schlaflose Nächte zu riskieren.

Die Wirklichkeit jedoch erzählt eine ganz andere Geschichte. Über die Jahre hat sich Ungarn zu einem wahren Magneten entwickelt – auch für deutsches Kapital und milliardenschwere Unternehmensinvestitionen.

Allein im vergangenen Jahr verzeichnete Ungarn einen Überschuss bei den Direktinvestitionen von rund 10 Milliarden Euro. Bemerkenswert: Rund 80 Prozent dieses Kapitals, das unmittelbar in neue Fabriken, Arbeitsplätze und den Ausbau bestehender Produktionskapazitäten fließt, stammen aus China, Japan und Südkorea.

Ein Umstand, der prompt als weiterer Kritikpunkt der Von-der-Leyen-Kommission herhalten muss. Budapest, so der Vorwurf, fungiere als Einfallstor für chinesische Machtinteressen in Europa. Dass der Standort Ungarn schlicht entscheidende Vorteile gegenüber anderen europäischen Ländern bietet – dieser Gedanke kommt in Brüssel freilich niemandem in den Sinn.

Letzte Rettung Ungarn

Gerade für deutsche Politiker, die sich gern moralisch über Ungarn erheben, muss es wie ein Stich ins Herz wirken: Vor allem

die deutsche Automobilindustrie sieht ihre Zukunft in Ungarn.

Die zuletzt schwer angeschlagene ZF Friedrichshafen entschied sich ebenso für den Standort wie ThyssenKrupp, Bosch oder Audi – letzteres Unternehmen ist seit 1993 engagiert und hat über die Jahre kumuliert mehr als 8 Milliarden Euro am Standort Győr investiert. Allein dort entstanden 12.000 Arbeitsplätze; Audi entwickelte sich so zum größten Arbeitgeber der Region und produziert Motoren für den Weltmarkt, mit klarem Schwerpunkt auf Elektroantriebe.

Ähnliches gilt für Mercedes in Kecskemét: 1 Milliarde Euro flossen in den Ausbau der E-Mobilitätsproduktion, neue Kapazitäten schaffen Jobs für 4.400 neue Mitarbeiter.

Auch BMW in Debrecen investierte bislang 2 Milliarden Euro, schuf 1.000 Arbeitsplätze und etablierte eine ganze Zulieferer-Wertschöpfungskette – der Produktionsstart für vollelektrische Modelle ist noch in diesem Jahr geplant.

Die Elektro-Revolution, die man in Deutschland per Bürokratendekret herbeiregulieren wollte, entsteht nun in Ungarn – dank deutlich besserer Standortbedingungen. Ein Zyniker könnte sagen:

Wer sich einen Überblick über die innovative deutsche Unternehmenslandschaft verschaffen will, muss eigentlich nur nach Ungarn fahren.

Ungarns Argumente

Aus wirtschaftlicher Sicht war es nur eine Frage der Zeit, bis Ungarn sich zum Safe Haven entwickeln würde. Mit einer fixen Körperschaftssteuer von gerade einmal 9 Prozent verweist der kleine Staat den Höchststeuerstandort Deutschland, der Unternehmen inklusive Gewerbe- und Körperschaftssteuer sowie dem Solidaritätszuschlag (der noch immer nicht vollständig abgeschafft wurde) mit bis zu 30 Prozent belastet, auf die letzten Plätze – mit Abstand.

Auch beim zweiten gewichtigen Argument – den Energiekosten – hat Ungarn die Nase vorn: Industriestrompreise liegen bei etwa 10,3 ct/kWh, weit unter denen der deutschen Konkurrenz, Privathaushalte zahlen über 75 Prozent weniger als deutsche.

Fachkräfte sind in Hülle und Fülle verfügbar; das Land hat seine Ausbildungssysteme konsequent auf die Bedürfnisse moderner Industrieunternehmen ausgerichtet.

Ungarn verfolgt eine aktive Subventions- und Industriepolitik, um die Ansiedlung internationaler Unternehmen gezielt zu fördern. Im Kontext des zunehmenden Wettbewerbs auf den globalen Märkten mag dies nachvollziehbar erscheinen, marktwirtschaftlich betrachtet ist es jedoch eine Fehlentwicklung – ein reflexartiger politischer Eingriff, der überall zu beobachten ist und angesichts der ohnehin schon substanziellen Standortvorteile im Prinzip obsolet ist.

Massive Unwuchten

Die massive Schieflage zwischen dem regulatorischen Wahn Brüssels und Berlins und der standortfreundlichen Politik Ungarns – das auch künftig trotz Sabotageakten an seiner Infrastruktur auf den Energievorteil durch russisches Gas setzt – wird die Kapitalflucht aus Deutschland vermutlich noch verstärken.

Eigentlich sollte Ungarn der deutschen Politik den Spiegel vorhalten.

Die massiven Investitionen aus dem Ausland verschaffen der Regierung ausreichend Spielraum, um die notwendigen Konsolidierungsmaßnahmen durchzuführen – ohne selbst in die Schuldenfalle zu geraten, in die so viele europäische Staaten getappt sind.

Letztlich zeigt sich: Wer die Zeichen der Zeit erkennt und den Standort klug gestaltet, befreit von ideologischem Wahn und grotesker Regulierung, wird seine Unternehmen vor Ort binden – und im Falle Ungarns strömen sie aus ganz Europa und der Welt hinzu.

Quelle: Tichys Einblick

MAGYARUL:

A NÉMET AUTÓIPAR JÖVŐJE MAGYARORSZÁGON VAN

Németország elszomorító energiapolitikája sorban hajtja külföldre az ipari vállalatokat. Érdekes módon éppen a német médiában annyira szidott Magyarország tartozik a befektetők kedvelt helyszínei közé.

A német mainstream média rendszeresen támadja Orbán Viktor magyar miniszterelnököt. Megingathatatlan szkepticizmusa a brüsszeli diktátummal szemben, kompromisszumokat nem ismerő migrációs politikája, a kedvező árú orosz gázhoz való ragaszkodása – mindez nyílt konfrontációba sodorta őt Berlin és az Európai Bizottság politikájával. Ha Brüsszel A-t mond, Orbán B-vel válaszol. Tükröt tart az Unió ideológiai stratégiája elé – és ezzel a legnagyobb zavaró tényezővé vált az európai hatalmi központ konszenzusos működésében.

Szinte minden belpolitikai döntése kritikus figyelem alatt áll, és rendszeresen a kritika kereszttüzébe kerül a kelet-európai ügyek iránt egyébként alig érdeklődő sajtó részéről. Legyen szó a vitatott médiatörvényről vagy az NGO-k elleni érthető küzdelemről (az NGO-k a nemkívánatos kormányok visszaszorítására megrendezett belső konfliktusok a tömegdemonstrációk révén gyakran szolgálnak eszközként) – Németországban mindig nagy a felháborodás.

A kis Magyarország, 9,6 millió lakosával – amely körülbelül fele akkora, mint Észak-Rajna-Vesztfália – hatalmas felfordulást okoz az európai politikai színtéren.

Propaganda és valóság

A német média mesteri módon tudja megrajzolni Magyarország torz képét: Orbán mint félig diktatórikus egyeduralkodó, az ország teljesen alá van vetve a Fidesz párt akaratának. Röviden: nem olyan hely, ahol pénzt fektethetünk be anélkül, hogy álmatlan éjszakákat kockáztatnánk.

A valóság azonban egészen más képet mutat. Az évek során Magyarország valódi mágnesként vonzza a német tőkét és a milliárdokat érő vállalati beruházásokat. Csak tavaly Magyarország körülbelül 10 milliárd euró közvetlen befektetési többletet regisztrált. Érdemes megjegyezni, hogy ennek a tőkének körülbelül 80 százaléka, amely közvetlenül új gyárakba, munkahelyekbe és a meglévő termelési kapacitások bővítésébe áramlik, Kínából, Japánból és Dél-Koreából származik. Ez a körülmény azonnal újabb kritikai pontként szolgál a Von der Leyen-bizottság számára. A vád szerint Budapest a kínai hatalmi érdekek behatolási pontjaként működik Európában. Az a gondolat, hogy Magyarország egyszerűen döntő előnyökkel rendelkezik más európai országokkal szemben, természetesen senkinek sem jut eszébe Brüsszelben.

Utolsó menedék Magyarország

Különösen azoknak a német politikusoknak, akik szívesen emelik magukat erkölcsileg Magyarország fölé, ez biztosan szívbe markoló érzés lehet: elsősorban a német autóipar látja a jövőjét Magyarországon. A közelmúltban súlyos csapást szenvedett ZF Friedrichshafen is úgy döntött, hogy itt telepedik le, akárcsak a ThyssenKrupp, a Bosch vagy az Audi – ez utóbbi vállalat 1993 óta van jelen a piacon, és az évek során összesen több mint 8 milliárd eurót fektetett be a győri telephelyébe. Csak ott 12 000 munkahely jött létre; az Audi így a régió legnagyobb munkaadójává vált, motorokat gyárt a világpiacra, egyértelműen az elektromos autókra összpontosítva.

Hasonló a helyzet a Mercedesnél Kecskeméten: 1 milliárd eurót fektettek az e-mobilitás gyártásának bővítésébe, az új kapacitások 4400 új munkahelyet teremtettek. A BMW is befektetett eddig 2 milliárd eurót Debrecenben, 1000 munkahelyet teremtett és egy teljes beszállítói értékláncot hozott létre – a teljesen elektromos modellek gyártását még ebben az évben megkezdik.

Az e-autók forradalma, amelyet Németországban bürokratikus rendeletekkel akartak előidézni, most Magyarországon valósul meg – a lényegesen jobb helyszíni feltételeknek köszönhetően. Cinikusan azt lehetne mondani: aki áttekintést akar kapni az innovatív német vállalati környezetről, annak valójában csak Magyarországra kell utaznia.

Magyarország érvei

Gazdasági szempontból csak idő kérdése volt, hogy Magyarország biztonságos menedékké váljon. A mindössze 9 százalékos fix társasági adóval messze az utolsó helyre szorítja a legmagasabb adókulcsú Németországot, ahol a vállalkozásokat akár 30 százalékos adó terheli, beleértve a kereskedelmi és társasági adót, valamint a szolidaritási díjat (amelyet még mindig nem szüntettek meg teljesen).

Egy másik fontos érv – az energiaköltségek – tekintetében is élen jár Magyarország: az ipari áram ára körülbelül 10,3 ct/kWh, ami jóval alacsonyabb a német versenytársakénál, a magán háztartások pedig több mint 75 százalékkal kevesebbet fizetnek, mint a németek.

Képzett munkaerő bőségesen áll rendelkezésre; az ország következetesen a modern ipari vállalkozások igényeihez igazította képzési rendszereit.

Magyarország aktív szubvenciós és iparpolitikát folytat, hogy célzottan ösztönözze a nemzetközi vállalatok letelepedését. A globális piacokon növekvő verseny kontextusában ez érthetőnek tűnhet, de a piacgazdaság szempontjából rossz irányú fejlemény – egy reflexszerű politikai beavatkozás, amely mindenhol megfigyelhető.

Hatalmas egyensúlyhiány

A brüsszeli és berlini szabályozási őrület és a válallkozásbarát magyar politika közötti hatalmas egyensúlyhiány – amely az ukrán szabotázsok ellenére továbbra is az orosz gáz által biztosított energiaelőnyre támaszkodik – valószínűleg még tovább fogja erősíteni a tőke elszivárgását Németországból. Valójában Magyarországnak kellene tükröt tartania a német politikának.

A hatalmas külföldi beruházások elegendő mozgásteret biztosítanak a kormánynak ahhoz, hogy végrehajtsa a szükséges konszolidációs intézkedéseket – anélkül, hogy maga is beleesne abba az adósságcsapdába, amelybe oly sok európai állam beleesett.

Végül kiderül: aki felismeri a jeleket és okosan alakítja ki a helyszínt, megszabadul az ideológiai téveszméktől és a groteszk szabályozástól, az a helyszínen tartja a vállalatait – és Magyarország esetében ezek egész Európából és a világból özönlenek ide.